Velemi Névtelen: Magáról ; Ballada ; Saját tüzénél melegedőben ; Terka dala, aki a cáki fogadóban szolgál ; Hajnalban szeretője neszezésére riad : [versek]. Tiszatáj, (65) 2. pp. 31-35. (2011)
Előnézet |
Cikk, tanulmány, mű
tiszataj_2011_002_031-035.pdf Letöltés (106kB) | Előnézet |
| Mű típusa: | Cikk, tanulmány, mű |
|---|---|
| Közreműködők: | Közreműködés Közreműködők NEM RÉSZLETEZETT Győrei Zsolt |
| Befoglaló folyóirat/kiadvány címe: | Tiszatáj |
| Befoglaló mű URL: | http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/604 |
| Dátum: | 2011 |
| Kötet: | 65 |
| Szám: | 2 |
| Oldalak: | pp. 31-35 |
| ISSN: | 0133-1167 |
| Nyelv: | magyar |
| Kulcsszavak: | Magyar irodalom - vers |
| Megjegyzések: | A régi magyar irodalom jelentős lírikusának sem születési, sem halálozási dátumát nem ismerjük pontosan – ilyesformán akár Velemi Évtelennek is nevezhetnénk. A 16. század első felében élt és alkotott Nyugat-Magyarországon, jelen volt Kőszeg ostrománál is. Egyik versében Sylvester Jánossal közös leleményének tulajdonítja a klasszikus időmérték meghonosítását. Nyilván ezért is esett rosszul neki, hogy Sylvester, immár újszigeti nyomdászként – pajzánságukra és istentelenségükre hivatkozva – megtagadta verseinek kinyomtatását. A kortárs nyugati líra formáit meglepő magabiztossággal felhasználó Névtelen költeményei így kéziratos formában lappangtak a Codex Meci lapjai közt. A sokáig rejtélyes kódexnév titka végül kitudódott: a Meci a latin maecum (azaz velem) kifejezés genitivusi formája, így sikerült a kódex és a benne felbukkanó költő szűkebb pátriájaként Velem községet megjelölni. Miközben folytatjuk a kutatást az életmű esetleg még fennmaradt darabjai és a pontos életrajzi adatok után, itt és most, első nyomtatott közlésként, az eddig fellelt harmincnégy versből közlünk néhányat. (Közzéteszi: Győrei Zsolt) |
| A feltöltés ideje: | 2017. ápr. 01. 09:46 |
| Utolsó módosítás: | 2020. már. 31. 09:35 |
| URI: | http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/20921 |
 |
Tétel nézet |
