Ladik Katalin: Keményen és látva mindent : [vers]. Tiszatáj, (71) 12. p. 3. (2017)
Ladik Katalin: Itt minden elindult, megrendült ; A vágy egyre mélyebb rétegei ; A gombák sötét illatát ; Kihúzták az ablakon át : [versek]. Tiszatáj, (69) 8. pp. 29-30. (2015)
Ladik Katalin: Hullámzó képkeretben a tenger ; Hajó nyargal ; Tenger, senki ; Tiszta szellővé válunk ; Útban Délnek ; Fehérnek lenni : [versek]. Tiszatáj, (43) 5. pp. 7-8. (1989)
Ladik Katalin: Csendélet halakkal ; Rovarok éjszakája ; Tavaszvárás ; Fohász ; Vörös haja felcsap a mélyből ; Tavasz, macskák mosakodnak ; Tavasz, széttépve : [versek]. Tiszatáj, (42) 4. pp. 20-21. (1988)
Ladik Katalin: Álom zúzott gyümölcsön ; Nem édes, nem is fáj az ébredés ; Zúzmarába öltözött szárnyakkal ; Ökörnyál ; Szentivánéji álom ; Csont előtt virradat : [versek]. Tiszatáj, (41) 9. pp. 3-4. (1987)